Borderline, határeset, skizoaffektív zavar, skizofrénia
Feedek
Megosztás

Rohamok és aktívitás

2018.08.20

 

 

2018.08.20

Mostanában keveset alszom este, hajnal egyig, fél kettőig fent vagyok a meleg miatt és napközben rengeteget alszom, remélem ha jön a hűvösebb visszaállok a 22 óra körüli alvásra. Ma több órán át tartott a rohamom. 14-kor ebédeltem, mert egész éjjel fent voltam a meleg miatt, szellőztettem és napközben aludtam. Beszélgettem Anyuval ebéd közben. Bántott, hogy aput nem értem meg, hogy nem sajnálom a sztómája miatt annyira, mint kellene. Anyuék elmondták, hogy azért van, mert sok rosszat kaptam aputól. Volt, hogy meg akart verni a rohamom miatt, rángatott és üvöltötte, hogy mit lehet rajtam szeretni, mikor rosszul voltam. Mindig akkor dühöngött a legjobban, mikor nem voltam jól és sok csúnya dolgot mondott. Ezeket soha nem fogom  elfelejteni. Anyuék mindig szóltak Neki, hogy ne jöjjön akkor a közelembe, elmagyarázták, hogy beteg vagyok, de Ő nem sokat fog fel az egészből. Már nem annyira jön be a szobánkba, de figyeli, hogy mikor vagyok rosszul. Segít Nekem, hogy Anyuék támogatnak és megértenek engem, az Ő véleményük a legfontosabb számomra.


Szóval rosszul lettem beszélgetéskor, mert jött a "hang", amitől el kezdett bántani a lelkiismeret. Ekkor azt hallottam, hogy Anyu azt mondja, hogy nem akart engem megbántani, vagy hogy nem mondott semmi rosszat. Innentől megszakadt a kapcsolat a külvilággal. Felemeltem a hangom és mondtam, hogy ezt az egyet ne csinálja, hogy saját magát hibáztatja. Anyu mondta, hogy hallucinálok, mert semmi ilyen mondat nem hangzott el. Nem hittem Neki, bántott, hogy melege van, közben nincs annyira jól és pont most jött a roham. Bejöttem, nem ettem. Bekábultam és nem mertem kimenni, mert féltem a dührohamtól, hogy kárt teszek magamban (ne adj isten). Tudtam, hogy Anyu pánikol és várja, hogy menjek ki hozzá. Elaludtam 5-ig. Tesóm telefonált, nem is tudta, hogy rosszul vagyok, mert nem szóltam. Nem akartam kijönni, semmi nem érdekelt. Mindenfélét éreztem. Néha távolinak tűnt a hangja és zuhantam egy másik világba és csak néztem ki magamból vagy úgy éreztem hogy azonnal elalszom és lebegek.  Sírtam, hallucináltam sok mondatot ( ami jó hogy kiderült), el akartam aludni, kárt akartam tenni gondolatban magamban, bántott, hogy beteg vagyok, bántott, hogy nem segítettem Anyunak. Elmagyarázta, hogy a legjobb, hogy aludtam (igaz, szólhattam volna Neki, mert annak jobban örült volna). Az a lényeg, hogy nem tettem kárt magamban. Gondolatban is azt akartam, hogy mindenki rendben legyen és ez sokat számít. Anyu, ha rosszul van (ne adj isten) szól nekünk vagy valahogy helyrejön, csak fontos, hogy én is rendezzem magamat ilyenkor. Először semmit sem hittem el Neki, 1 órán át beszélt velem. Csodálatos, hogy addig nem hagy, míg ki nem jövök és ennek nagyon örülök. Anyu is segítene, de a pánik leblokkolja és nem tudta, hogy pontosan mi a gond, azt sem, hogy ennyire belementem. Elmagyarázta tesóm, hogy az hazugság, amit látok magam előtt, hogy ha öngyilkos lennék akkor Ők jól érzik magukat, ilyenre ne is gondoljak. Ezt a betegség vetíti ki nekem. Nagyon nagy szükségük van rám, egyek vagyunk és csakis így boldog az életük, mert szeretem Őket és Ők is engem. Nem kell haragudnom a betegségre, nem tehetek róla, hogy lefagyok stb., ez a betegség tünete. Elmondta, hogy ha rosszat mondok magamra az nem érvényes (szokásunk, hogy ilyenkor vissza kell vonnom), de nem fogtam fel. Azt hittem, hogy az Égiek megbüntetnek, mert megátkoztam magam és szeretteimet bánthatják ezért (ne adj isten). Sokadszorra hallva felfogtam, hogy az Égiek segítenek mindig és mellettem vannak, tudják, hogy rohamkor mindenfélét mondok. Szerencsére eljutott minden egy idő után, nem tudom, hogy mitől, hogyan. Boldog voltam, hogy kijöttem. Annyira szeretek élni Velük. Köszönöm Mindenkinek, családomnak és az Égieknek, hogy itt lehetek Velük.

A rohamoknál megváltozik a járásom, a testtartásom, forró lesz a fejem, a hangom monoton és van hogy katatón állapotba kerülök és segítenek megmozdulni, a levegővétel is nehezen megy olyankor. Tesóm is büszke arra, hogy harcos vagyok és hogy a gyógyszerelvonást is jól viselem. Ugyan úgy mászkálok vásárolni stb., besegítek itthon (ha nem alszom éppen) és ez tényleg siker. Sokan szeretnék eldobni a xanaxot stb. Nagyon sokszor próbáltam ezt a pici mennyiséget elhagyni, de lehet, hogy akkor gyengébb volt a szervezetem, mostanában pedig rengeteg vitamint szedtem. Tényleg nem mindegy, hogy mikor kezdek neki. Olvastam, hogy a folsav, B-vitamin, és a D-vitamin nagyon hatásos skizofréniánál. Remélem, hogy tényleg kitalálnak valami gyógymódot.
Tegnap előtt ideges voltam, mert nem tudtam venni olyan féregírtót, ami kullancs ellen is véd. Szombaton felhívtam még pár helyet, majd az egyik állatorvosi rendelőben jelezte, hogy van. Ekkor elhatároztam, hogy elmegyek Kelenföldre, nem ismerek határt, meleget sem, csak megyek, hogy legyen cicámnak védelem. Ma már be is kellett kenni. Nagyon meleg volt, de valahogy nem is vettem annyira észre. Indulás előtt egy hatalmas tál salátát ettem, délelőtt még rohamom volt, utána meg olyan elszánt lettem, amit nevezhetnek hipomán állapotnak is, engem nem érdekel, csak az, hogy jól jött. Bementem vonattal Kelenföldre, onnan a 250-es busszal két megállót mentem. Telefonon (ami egymás között ingyenes) Anyu mondta, hogy mi merre van. Egy park volt előttem és lakóházak, de nem találtam a rendelőt. Majd kiderült, hogy csak pár percet kellett menni és már ott is voltam. Kedves volt a recepciós, rájött, hogy velem beszélt telefonon, mert meséltem Neki, hogy nagy az árkülönbség ahhoz képest, ahol én veszem  és sokkal olcsóbb náluk a készítmény. Szerintem 3000 Ft- tal olcsóbb. 5-10 kg-os cicának vettem, lehet, hogy múltkor a "közepeset" adták. Megkérdeztem egy nőt a parkban, aki a kutyájával sétált, hogy hogyan jutok vissza Kelenföldre és kiderült, hogy szembe van a megálló. Közben vagy 10-szer hívtam Anyut, mert sokszor pánikoltam, hogy nem merek átmenni a parkon, nem találom a megállót stb. de Ő ezt szereti, mert tudja, hogy mi van velem és amúgy is izgul, hogy hogy bírom a meleget, mikor érek haza. Gyalog mentem vissza, mert munkaszüneti napon még 15 percet kellett volna várnom a buszra és már egy ideje a napon álltam, mikor kapcsoltam, hogy nem a hétköznapi menetrendet kell néznem. Először egy kanyargós kavicsos "úton" mentem, ahol padok voltak, de észre vettem, hogy az a járda vezet a központba, ami lejebb az autóút mellett van. Gondolkodtam, hogy hogyan jutok oda, le nem mehetek  mert eleshetek, mert mélyebben van. Szerencsére volt lépcső és lejutottam, hamar jött a vonat is. Itthon a központban csa 1 óra múlva ment busz ezért nem szoktam, de beültem a McDonalds'ba és ettem fagyit, Bounty-s ízűt, szuper volt. Tesómmal is beszéltem, Anyuval is, netezni is tudtam. Le voltak döbbenve ettől a hatalmas energiától, ami bennem volt. Mikor kijöttem akkor vettem észre, hogy megy egy másik busz is, felszálltam rá. Egy kicsit kellett még sétálnom hazafelé, de annyira fel voltam jó értelemben pörgetve, hogy jól is esett. Boldog voltam, hogy szereztem cicámnak féregírtót, mert így nem kellett lesnem a szúnyogotkat sem és végre hétfőn be tudtuk kenni. Imádom ezt a vad angyalt, mindent megadnék neki, amit csak lehet.

 


2018.08.15

 

 


Sok minden volt mostanában. A fürdő ablaknál a redőnyszerelő talált egy darázsfészket. Felhívtunk pár embert, aki darázsirtással stb. foglalkozik, de nem viszik el, hanem lefújják rengeteg pénzért. Keresgélünk olyat, akik meg tudják oldani ezt a problémát, addig pedig spray-t fogunk használni. Valamelyik nap cicám apu szobájában az ágy alá bement és éppen csalogattam ki, amikor az ablakból fura zizegés hallatszott. Szóltam Anyuéknak, Ők azt mondták, hogy szú az, még soha nem hallottam ilyen hangot. Nem találkoztam még szú-val, vagy valószínűleg nem volt extra jó a hallásom a gyógyszerek miatt. A redőnyszerelő is mondta, hogy ott cserélni kell a fa részt. Nemrég kiderült, hogy nem szú volt, hanem darazsak mászkálnak ablak fa részében, vagy a falban. Kint lehet látni a rést, ahol berepülnek. Majd intézkedünk. Pár napja találtunk embereket, akik darazsakkal foglalkoznak, csak fel kell hívni Őket. Most Anyu és a tesóm Gárdonyban vannak és majd ha Anyu itthon van, akkor megbeszélik. Apuval nehéz beszélni, mert nehezen érti meg a dolgokat. Anyu és a tesóm elmagyarázta apunak, hogy hívjon ki nyugodtan valakit, de nem nagyon reagál rá.


Múlt héten én voltam lent nővéremmel Gárdonyban. Szuper volt. Teljesen feltöltött, jókat nevettünk. Flörtöltem is! Egy helyes férfi nézett az étteremben vacsikor és hirtelen azt hittem egy volt kollégám, majd kapcsoltam, hogy nem ő. Kiderült, hogy barátnője van. Annak ellenére sokszor odanézett hozzánk, én is rá. Tesóm nevetett, hogy aszex vagyok, nem tudja, hogy hogyan lehet úgy flörtölni, hogy ne annak tűnjön, de mégis. Az egészet olyan ártatlanul csinálom szerinte és mondta, hogy majd tanul tőlem.

2018.07.28

A múlt héten voltam első interjún egy pszichiáternél. Fél óra csúszás volt, ezért idegesnek tűnt a doki. Az előttem levő srác aranyos volt, látszott, hogy nagyon szorong. Éppen a csekket töltötte ki, míg a doki fénymásoló papírért ment. Mivel tovább tartott egy picivel a terápia ezért azt mondta, hogy inkább a dupláját fizeti ki a kezelésnek, azt mondta, hogy úgyis problémás eset. Olyan szép léleknek tűnt és naivnak. Mosolyogtam Rá, Ő visszamosolygott és jó érzés volt arra gondolni, hogy mi "betegek" tartsunk össze. Sok orvos nem ért meg minket, de mi egymásnak erőt adhatunk, mi legalább tudjuk, hogy mit érez a másik.


A dokinő pörgött, nem igazán éreztem a szimpátiát. Elmagyarázta, hogy mi a különbség az elvonás és a antidepresszáns csökkentésénél való állapot között. Nem tetszett Neki, hogy mindent kategóriákba teszek. Elmondtam, hogy mikor alakult ki az egyik betegségem, melyik évben a másik stb. Tudtam az előtte levő körülményeket, de szerinte csak magyarázatot keresek mindenre.


Kapkodott, ettől szorongtam. Kétszer az órára nézett, ami idegesített. 10 perc után gondolkodtam, miközben beszéltünk, hogy hogyan tovább. Figyeltem rá is és elemeztem a helyzetet. A csökkentést megbeszéltük, ami pozitív volt. Ami zavart, hogy mondtam, hogy a Lamolepet ne írja fel, annak ellenére, hogy szereti adni a betegeinek. Ahhoz hasonlót írt fel. 25 mg-ról majd emelve el kell jutni a 100 mg-ig. Nem tudom, hogy miért csinálják ezt az orvosok.


Ami zavarhatta a tesóm szerint is az az, hogy átlátok rajtuk (érzem, ha hülyének néznek és nem dőlök be a meséknek). Már kiismertem Őket. A lelkemmel keveset foglalkoznak. A terápiát is javasolta, sajnos csoportra nem tudok járni, mert este van. Az egyénit kértem volna, de nem akarta. Azt mondta, hogy amíg a gyógyszer csökkentés nem áll be, addig nem lehet terápia. Így maradt az, hogy szeptember közepén hívjam fel, ha addig nincs gond. Persze, ha kijön a mellékhatás, ami eddig csak két betegénél volt - bőrkiütés és nyirokcsomó duzzanat -akkor azonnal telefonáljak Neki és ne menjek házi orvoshoz, mert ezt a gyógyszer csinálja nem más.


Csekkel vagy bankkártyával lehetett csak fizetni Neki. Nem volt rajta a neve, csak az alapítvány száma. Ilyen erővel bárki átverheti, hogy be sem fizeti az összeget, ha nem akar többet oda menni többet. Én feladtam, mert a lelkiismeretemnek így jobb.


Annyira felkavart a beszélgetés, hogy véletlen a metróállomáshoz mentem, mikor villamossal kellett volna mennem a tesómhoz, majd azt mondtam, hogy mindjárt ott vagyok vonattal nála, mert még a villamos neve sem jutott eszembe. Mérges voltam, kattogtam, hogy most mi lesz. Kihez fogok járni? Hol lesz terápia?


Megbeszéltünk mindent otthon. Megnyugtattak. Marad az ingyenes ellátás a lelki segélynél és egyéni terápia soha többet nem kell. Mindig kötözködnek velem.


Jó hír, hogy a Xanaxról kezdek leszokni. 15 napja nem szedem. 20 év után eljutottam oda, hogy az utolsó pár éve szedett 0,25 mg felét is elhagyhattam!!!!!!!!!!!!

Évek kellettek míg idáig eljutottam. Azóta kevesebb a dührohamom, nyugodtabb vagyok, ha feszült vagyok tudok sírni és a menzeszem is normális lett, ami rengeteget számít.


A BÚRA nevű oldalra regisztráltam. Nagyon tetszik. Rengetegen vannak. Fantasztikus érzés hozzám hasonló emberekkel levelezni, olvasni tanácsokat. Úgy érzem, hogy ez az oldal tényleg értünk van.


Az elvonást azért érzem, de szerencsére csak úgy, hogy este és reggel többet fent vagyok, pörgök. Igaz a nagy meleg miatt is. A Scippát nem csökkentem csak akkor, ha stabil lesz minden. Szerintem 2 hónap kell míg teljesen kitisztul a xanax.


Kicsit bánt, hogy mindent kimondok a dokiknak, túl őszinte vagyok. Megkérdezte a dokinő, hogy van-e kapcsolatom, válaszoltam, hogy 5 éve nincs. Furán nézett, nem értette. Egyébként a gyógyszerek miatt asszex vagyok mondtam.  Ennyire őszintének nem kéne lenni?

2018.07.08

 

Nemrég volt egy nagyon nagy rohamom. (június 17-18). Nem sokat tudok írni róla. Ködben voltam és két napig nem ettem, alig ittam és mosakodni is alig volt kedvem. Rossz embernek éreztem magam, mindent félreértettem, nem hittem el, hogy szeretnek szeretteim, pedig vigyáztak rám. Elmentem itthonról és 1-2 órát kóboroltam. Persze rengeteget beszéltünk telefonon. Mérges voltam, mert azt hittem, hogy nem kellek, pedig az ellenkezőjét mondták, csak ellepett ez az érzés. Régi hídhoz mentem, ami kietlen volt, de nem mertem leugorni, bőgtem, hívogattam Anyuékat, Ők is engem. Próbáltak a lelkemre beszélni. Végül hazajöttem, hála istennek!

 

A következő nap pedig a cicámnak vettem féregirtót, de kullancsirtót nem volt benne ezért felkerestem egy másik állatpatikát, ahova 1 órát gyalogoltam. Nem tudtam, hogy ennyire messze van. Kiderült, hogy amire én gondoltam patika az megszűnt. Pár apró péksütit ettem, előtte való nap szinte semmit, nagyon meleg volt. Ahhoz képest jól bírtam, bár néha úgy éreztem, hogy elájulok. A cél, a szeretteim az Égiek adtak erőt. Visszafelé busszal jöttem haza. Büszke voltam arra, hogy a cicámért mindenre képes vagyok.

 

Köszönöm Mindenkinek, hogy segített hazajönnöm!

 

Az a rosszullét az elvonás miatt lehetett, nem szedtem rendesen a gyógyszert. 


A pszichiáterhez is elmentem, hogy kórházi beutalót kérjek, persze csak azért, hogy ott zombit csináljanak belőlem, vagy megöljenek. Anyuék megtiltották szerencsére, hogy bemenjek. A dokinő adott zsepit, mert elbőgtem magam (ilyet még idegenek előtt nem nagyon csináltam), de ezen kívül semmit nem csinált. Rendes, hogy fogadott, de azért pár megnyugtató mondatot mondhatott volna. Tudta, hogy ködben vagyok, mégis elengedett, igaz megígértette, hogy szólok a szüleimnek, hogy kórházba megyek. Elmondtam, hogy haza megyek pakolni és megbeszéltük, hogy másnap megyek be. 


Az orvost vagy nem érdekli, hogy mi van velem, vagy pedig fogalma sincs arról, hogy milyen egy pszichiátria. Megvan a véleményem róla.


A két napos rohamnak sajnos meg lett a hatása, tele vagyok pattival és "göbökkel", a melegtől is lehet. Utólag jön ki az ideg. Ami meg nagyon furcsa, hogy meg akartuk nézni a Lepkegyűjtőt c. színházi darabot. A múltkor a tesóm belázasodott és megfázott, mielőtt megnéztük volna. Most ismét vett rá jegyet (én kértem), de a fülem begyulladt. Gyerekkorom óta nem fájt a fülem. Amikor közeledett a színházi nap belobbant. Anyu lekísért a fülészetre, szerencsére nem szúrták meg, adtak cseppet. Két hét alatt rendeződött. Éreztem, hogy megviselne a darab, de a kíváncsiság hajtott. Tanultam belőle!

Muszáj a jelekre figyelnem!

Csináltattam egy vérképet. Kedves ismerőssel futottam össze, akivel jól elbeszélgettem útközben. Gyanús volt a vizeletminta leadása után, hogy túl sokat várok, a sorszámomat már  elhagyták. Kiderült, hogy a kijelző nem működhetett rendesen, 10-20 sorszámmal már arrébb jártak. Szerencsére szóltam egy lánynak, akinek szintén volt hasonló gondja és megígérte, hogy szól nekik, ha sorra kerül. Éppen akkor jött egy nővér, szóltam Neki és fogadtak. Mondták, hogy jó, hogy nem ájultam el, máskor azonnal szóljak. Megdicsérték a táskámat, hogy milyen praktikus (átvetős).

A vérvétel eredménye jó lett, viszont vashiányos vagyok. Ez sok mindent megmagyaráz. 


Vashiány tünetei:

állóképesség csökkenésesápadt bőrszíntöredezett haj és körmökkirepedezett ajkakkéz- és lábviszketésfáradékonysággyengeségfejfájásszédüléstorokszorításnyelési zavarokfizikai- és szellemi terhelhetőség csökkenésealvászavar

Elkezdtem szedni vastablettát (Bioextra Ferrovit kapszula) és igaz, hogy 2-3 hónap kell ahhoz, hogy feltöltődjek vele, de azért érzem a hatását. 

Június elején megcsinálták a szobánkban a csillárt, és a három konnektort. Régi vezetékrendszer volt, amit áthúztak. 5-6 órán át dolgoztak, még sötétben is. Nagyon örültünk, hogy végre biztonságos minden. Utána eltelt egy kis idő és vettem egy ventilátort a szobába. A csillár kapcsolójánál levő konnektort nem használtam addig. Mikor bekapcsoltam a ventilátort és feloltottam a csillárt, akkor szépen működött minden. Mikor leoltottam a villanyt a ventilátor leállt. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen van. Egy idő után úgy döntöttünk - miután nem beszéltünk meg időpontot, csak ígérgettek - hogy majd ha lesz elég pénz megnézettjük. A vezetékek jók, a többi konnektor is. Igaz, hogy még enyhén hallani a lámpánál hangot, de az a villanykörte hibája lehet. Már nem az a nagy zúgás. Időben cserélték ki a kábeleket, mert égettek voltak. A nagymama szobája volt ez egy ideig és felújításkor nem engedte, hogy megcsinálják a kábeleket. 


Nagy öröm, hogy tesómnál be lett építve az erkély, így már nem félek nála lenni. Szuper lett, együtt raktunk fel tengerre nyíló ablak hatású matricát az ablakok alá. Pár napot bent voltam nála jól feltöltődtem :-)

Cicámmal jó kint néha a kertben, viszont most bent van pár hete, mert be kell kennem kullancsírtóval. Nem kapott Stornghold plusz-t. Alig várom, hogy kimehessünk.


2-án vittük kombinált oltásra. Csodálatos lány, megdicsérték, hogy milyen ügyes és azt mondták, hogy egy hős. Egy szava nem volt, mindent hagyott. Taxival mentünk, majd hazafelé busszal. Még soha nem volt buszon, félt a hangos zajoktól (vonat, busz, sok ember), de nyugtatgattuk, a buszon viszont jól érezte magát a boxban, tetszett Neki, hogy "ringatja". Csináltattunk szívférgesség tesztet is. Az állatorvosnak nagyon tetszett, hogy ilyen okos és szép cica. A box is megnyerte tetszésüket, még etető tálka is van benne.


Anyuék két napot wellnesseztek és hoztak kicsimnek pici labdát (stresszlabda). Imádja, kecskésen ugrál vele, és szól, hogy játszunk Vele. Megtanulta, hogy a lábával löki a labdát nekem és én vissza Neki. Focizik, a dobozába (amiben imád feküdni) néha berúgja, mint egy kapuba.









Orvost akartam keresni a gyógyszer miatt. Soknak éreztem a 10 mg Scippát. Csökkentés nem sikerült, tanácsot akartam kérni. Fogadott a Déli környékénél egy férfi. Megnézte a kórházi papírt, a gyógyszerlistámat és megkérdezte, hogy akkor Ő most mit csináljon.


10 perc után már járt az agyam, hogy ki lesz a következő orvos. A Nyírőbe akart utalni, mert ott beállítják a gyógyszert. Igaz, hogy Ő már új gyógyszert nem nagyon tud adni, mert majdnem mindet szedtem már. Elmondtam, hogy a terápiák nem váltak be, amivel egyetértett, hogy nem nekem való akkor. Viszont megemlítette, hogy terápiás osztály van a kórházban, de kérdeztem minek, ha a terápia nem kell. 12 ezer Ft-ot elkért a semmiért. Szépen hirdette magát a weboldalon, hogy milyen képzett. Nem is fogott kezet, én nyújtottam. Az első szemvillanáskor tudtam, hogy nem vagyok szimpi neki. Megállapította, hogy ha a szüleimmel lakom és nem dolgozom, akkor végül is eltartott vagyok. Barom. Hogy dolgozzak rohamokkal, 24 órás kényszerrel úgy hogy teljesen ki vagyok merülve?



Kérdezte, hogy nem merült-e fel eddig a leszázalékolás. Megkérdeztem, hogy ha jól elvagyok, tudok otthon segíteni, akkor minek menjek kórházba, miért nem lehet másképpen megoldani a gyógyszerezést. Felírt egy Scippához hasonló gyógyszert, a vonaton elolvastam a betegtájékoztatót, ijesztő hatásai voltak. Kiváltottam, mielőtt utána néztem volna, majd kidobtuk. 50 mg volt a legkisebb adag belőle. (Stimuloton nevű).


Egyértelmű, hogy azok közé a sok hülye orvoshoz tartozik, akit nem érdekel a beteg, csak az, hogy gyógyszerfüggő legyen, zombit csináljanak a kórházban belőlük és kivonják Őket a forgalomból. Vannak jó orvosok, ismertek ilyeneket, de nem lehet elérni Őket. Talán ha szerencséje van az embernek megtalálja Őket.



Teljesen kiborultam, mikor hazajöttem, vagyis pörögtem és estére jött a roham. Semmiben nem hittem. Beszélt velem a nővérem, Anyu is, cicám bújt hozzám. Tesóm végül is helyre rakott, mert azt javasolta, hogy ne legyen gyógyszer csökkentés addig, míg gyenge vagyok, nem szedtem fel pár kilót. Keressünk egy olyat, aki felírja a gyógyszert és a rohamokon segít.

Vagyis közösen erre a megállapításra jutottunk. Írtam egy-két orvosnak. Az egyik nem vállal, mert aki kórházi kezelésre szorulhat, azt nem fogadja. A homeopátiás módszerek pedig nem biztos, hogy teljesen megszüntetik a rohamokat, kell a terápia hozzá.


Több hete pörgök este, éjjel. Kiderült, hogy tényleg nem jó, hogy este 5 mg-ot szedek. Így visszaálltunk a reggeli 10 mg-ra. Este tudok végre aludni! Egyébként 5 mg-ot kaptam most receptre és más a hatása így, mintha feleznénk. De most simán 10-est kérek. Erre jó a házi orvos is és a lelki segélyből a dokinő.



Összeszámoltam, hogy eddig hány orvosnál jártam, kb. a 22-nél tartok. De nem adom fel, ha a gyógyszert akarom majd csökkenteni, ahhoz orvosi segítség kell és meg fogom találni a megfelelő embert.



Olvastam, hogy az önszeretet milyen fontos, a pozitív pszichológusról is. Egy videóban azt javasolták, hogy mondjuk fel magunknak pár dolgot, ami erősíti az önszeretetet.

Válogattam, végül ezeket a mantrákat mondtam fel, kiegészítve Szabó Péter Reggeli motivációjából néhánnyal, ami tetszett.


Tudatos jelenlét

Tudatos jelenlét gyakorlatok:


https://nyitottakademia.hu/mindfulness/1-mazsola-gyakorlat/lejatszas

 

 

 

Zajlik az élet

2018.05.26


Régen írtam, sok minden mesélni valóm van. Úgy érzem, hogy a gyógyszer egész jó így, hogy reggel és este szedek belőle 5 mg-ot. A pánikbetegségem szinte teljesen megszűnt. Szeretek menni postára, vásárolni, szóval már nem félek annyira az emberektől, sőt még beszélgetek is, ha pl. a postán mesélte a postai alkalmazott, hogy mennyire elege van Neki is a viharokból, mondtam, hogy a cicám sem szereti ezt az időt, az Ő kutyája is nagyon félt, mikor dörgött az ég. Jó volt Neki is beszélgetni és a mosoly úgy fel tudja dobni az ember napját. Szeretek a terápia előtt is beszélgetni a várakozókkal, pl. egy idős néninek pajzsmirigy műtét kéne, de nem mer belevágni, mert már egyszer műtötték, elmesélte az életét. Megadtam azért egy orvos ismerősünk nevét, hátha tud segíteni Neki valamiben. Van egy kedvenc bácsim, akivel igazán megszerettük egymást. Régi ismerősünk, ismerjük az egész családot, nagyon rendesek. A felesége mesélte Anyunak, hogy milyen jól esik a férjének, hogy megértem, amit mond, mert nem volt eddig beszédes, a torokműtétje óta nagyon nehezen tud megszólalni. Jó látni, hogy ha felszabadul a beszélgetéskor és én is feltöltődöm.

A múltkor cicámnak vettem féregirtót, de előtte pár héttel be volt kenve bolha- és kullancsirtóval, de a kullancsirtó része már lejárt. Megkérdeztem az állatpatikában, hogy ilyen esetben mit ajánlanak kullancs elleni védelemre. Megvettem a csepegtetőt, majd elolvastam a tájékoztatót a buszon. Kiderült, hogy pont kullancs ellen nem véd. Tudtam dönteni, rögtön leszálltam a következő megállónál és visszagyalogoltam. Elnézést kértek, kedvesek voltak. Megvettem egy olyan féregirtót (szívféreg ellen is van), ami kullancs ellen is véd, de mikor már elköszöntünk kiderült, hogy véletlen a sima féreg elleni készítmény árát kérte el az illető és akkor újra számoltunk. Nagyon kedves lány volt és sajnáltam, hogy nem volt jó napja és újra kell számláznia. Tetszett, hogy határozott voltam és megcsináltam aznap a cserét és nem vártam másnapig.

Nyitottabb vagyok, már az ismerősökkel is beszélgetek és nem félek Tőlük. A megfelelés még bennem van, azt akarom, hogy mindenki szeressen. Természetesen ez nem lehet, de ez egy berögződés bennem.

A gyógyszerrel azért van problémám, az hogy rettenetesen hullik a hajam és pár órára kiüt. Egy idő után azért lehet csökkenteni, talán nem leszek akkor annyira kába. A hajhullás miatt viszont kértem a dokinőtől a Cipralexet, mert azt szedtem pár évvel ezelőtt a munkahelyen. Sajnos rossz ötlet volt. Bevettem 5 mg-ot ebédkor, mert akkor jöttem haza az orvostól. 4 órát aludtam, alig bírtam felkellni. Éjjel úgy szúrt a szívem, hogy imádkoztam, hogy ne haljak meg. Másnap reggel nagyon erős rohamom volt. Ütöttem magam, zokogtam, pedig semmi nem történt, csak valami hétköznapi semmiség, amit mostanában nem vettem észre. Azután roham valamelyik részénél rángógörcsöm lett, ami ilyesztő. Anyu szerit az epilepsziás rohamhoz hasonlított. 10-15 percig rángatózott a lábam a fejem (feküdtem) és néha lefogott Anyu. Egy idő után kijöttem a rohamból. Utána 2-3 napig még voltak rohamaim, elég erősek és az Égieknek, a családomnak köszönhetem, hogy nem történt semmi baj. Újabb felismerés történt roham után, rájöttem, hogy nem vagyok felelős mások gondolataiért, véleményéért.

A terápiát még a gyógyszerváltás előtt lemondtam, mert összekuszálódtam, zaklatott lettem. Sajnos nálam hamar megy. Napokig kattogott az agyam a múltbeli dolgokon. Elegem lett. A terapeuta kérte, hogy személyesen találkozzunk, ne csak telefonon mondjam le. Elmondta, hogy nem muszáj mindig a múltról beszélni, úgy alakítjuk a témákat, ahogy nekünk jó, szóval nagyon kedves volt. Látszott rajta, hogy segíteni akar, "kért még egy esélyt". Jó érzés volt, hogy fontos vagyok. Éreztem a szeretetet és bevallom, fájt a lelkem, hogy ott akartam hagyni. Mondta, hogy jobban fog vigyázni rám. Nagyon megkönnyebbültem. Megszerettem Őt és fontos a véleménye, a támogatása és végre bízom újra egy "idegen" emberben, ami nálam elég nehéz. Viszont az, hogy ki tudtam mondani, hogy nem akarom a terápiát, az is jó érzés, mert vállaltam a véleményemet. Mondjuk ez már pár éve így van. Amint éreztem az orvosoknál, hogy hülyének néznek kerestem másikat. Szerencsére a terapeutám megért engem, nem tart hülyének és elfogad olyannak, amilyen vagyok. Jó Vele beszélgetni, mert szeretetet ad és hiszek a gyógyulásban, abban hogy vannak módszerei a betegségem legyőzésére.

A pszichiáterhez is visszamentem. Azt mondta, hogy ez már hiszti és hagyjam ezt abba, semmi roham, rosszullét nem lehet a gyógyszertől, mert ugyan az. Mondtam nem hisztizek. Fejben dől el azt mondta. Ekkor már nem szólaltam meg csak néztem ahogy nyomtatja ki a receptet. Persze, hogy nem 5 mg Scippát adott, mikor tudja hogy a 10 mg-ot felezem. Annyira felhúztam magam, hogy arra gondoltam hazamegyek és mindent itt hagyok. Nem megyek be terápiára fél óra múlva, sem a postára utána. Sőt ha Anyu nem nyugtat le egész napos rohamom lett volna. Nem bírom elviselni ha igazságtalanok velem. Nem igaz hogy kitalálom a rosszullétet, ez nem képzelt dolog, nem az agyam szüleménye. Extra érzékeny vagyok a gyógyszerekre. Egy pszichiáter is megmondta, hogy nálunk a gyógyszerek nem használnak és egy idő után kijönnek a mellékhatások. Az átvivő anyag más a gyógyszerekben, akkor is, ha ugyan az a hatóanyaga. Sokszor voltam már így pl. a Seroxatnal is a másik verzióját nem bírtam. Anyu megnyugtatott, hogy megoldjuk és nem kell olyan orvoshoz járnom, akitől rosszul leszek. Elég pofont kaptam már az orvosoktól eddig, már nem engedem, hogy játszanak velem. A bizalom igen is kell. Minek olyan orvoshoz járni, aki nem hisz nekem, akkor nem is lehetek Vele őszinte. Szóval majd megoldjuk a gyógyszert.

Olvasgatok arról, hogy milyen gyógymódok vannak ezeknél a betegségeknél. A múltkor írtam, hogy megállapították, hogy a bélflóra állapota is hatással van a mentális betegségekre is. Most azt találtam, hogy ha gyulladás van a szervezetben, ideggyulladás akkor az is sok mindent befolyásol. Reményt adna, ha a gyulladás csökkentésével a betegség gyógyítható lenne. A cikkek :

Próbálom felerősíteni a szervezetemet a nagy fogyás után. Szedem a C-vitamint, a magnéziumot, a BioCo B vitamin komplex fortét, az omega 3 kapszulát, cinket és a máriatövist ( a májat védi és kiderült, hogy gyulladáscsökkentő és a PMS-nél is jól jön). Sok gyógyszert szedtem már és féltem a májamat, így nem árt neki a védelem. Lehetséges, hogy a hajhullás a fogyás miatt is van, csak reménykedem. Csináltatok egy vérképet a biztonság kedvéért.

Apunál a demencia erősödött. Pár hete reggeltől estig csak mondja a magáét, vagyis mindig idegeskedik valamin és ezzel Anyut fárasztja. Egy nap rengeteg minden eszébe jut és pörög, de sajnos nem jó értelemben. Mindig csak problémákat talál, veszekszik, kötözködik, ha nyugodt a hangulat akkor szereti elrontani, szóval nagyon fárasztó. Valamelyik éjjel hajnali egykor megjelent a szobaajtómban, nyitott ajtóval alszom. Égett a sólámpa, cicám Anyu szobájában volt. Megéreztem, hogy az ajtóban van félálomban mondtam Neki, hogy lámpa mellett alszom. Azután hallottam hogy nyikorog a bejárati ajtó. Nem akartam elhinni! Kiment hajnali 1 órakor, mert kocsi zajt hallott és félt hogy betörnek. Arra nem gondolt, hogy leüthetik, ha ne adj isten betörők vannak itt és hogy a cicám kimegy a kertbe, vagy minket is leüthetnek. Ilyet eddig nem csinált. Anyu is próbált Vele beszélni, de nem tudom, hogy felfogta-e. El szoktuk rakni estére a kulcsot, mikor lefekszik aludni. Valamelyik nap meg megkérdezte hogy mit mondtam, de Anyuval beszéltem, és mikor megismételtem csak nézett rám, majd közelebb jött, megismételtem és egy idő után mosolygott, azután vére elmondta, hogy nem érti. A nagymama nézett így ki, mikor demenciája volt.

Régen azért apu ápolt volt, de most nem minden nap fürdik és persze a fürdőt, WC-t nem takarítja ki maga után. Talán jobb is, mert nem ért hozzá. Így nekem természetes, hogy kimossuk a sztóma csere után, de furcsa, hogy nem érdekli. Sajnálom, hogy sztómája lett, és tisztelem azért, hogy ilyen jól viseli. Azt viszont nem értem, hogy semmit nem változott a személyisége, nem lett jobb ember, ugyan olyan maradt. Azt hittem, hogy előjön belőle valami szeretet.

Érdekesnek tűnhet, hogy ha apuval ilyen a kapcsolatom, akkor miért nem hagyom itt. Legalábbis sok orvos furcsának tartotta ezt a helyzetet. Nekem az olaszoknál gyakori családi együttlét vált be. Tetszik, hogy ott mindenki együtt lakik. Szeretem ezt a házat, ezt a kertet, imádok Anyuékkal lenni, sok emlékem van, ami ide köt. Az állataink, a gyerekkorom. Itt van a kutyáim sírjai, itt nőttek fel a csirkéink, libáink, kakasaink, akik idős korukig éltek. Érzem, hogy a régi szellemek közül is vannak a házban. Nem úgy, mint a filmekben, ez csak egy kellemes érzés, aura érzékelése? Szóval szeretek Anyuval lenni, a cicámmal, szeretem, mikor a tesóm is itthon van. Persze a nővéremnél is otthon érzem magam, szeretek Vele is lenni. A lényeg, hogy a szeretteimmel lehessek és ne egyedül. Egyedül magányos lennék, depis, szeretem a nyüzsgést, az élményeket megosztani stb. Ez a ház biztonságot ad, nyugalmat, jól el lehet benne férni, sokan laktak már benne a rokonságból.

 

Az 1930-as években épült. A kert 465 négyszögöl, a ház 150 négyzetméter, 4x5 és 5x6-os szobák vannak benne, amik 3 és fél méter magasak. Tetszik a stílusa. A nagymamám anyukájának a testvére és férje építették ezt a házat. Majd mikor a férj felesége meghalt, akkor elvette a nagymamám anyukáját. Egy időben a szuterén is ki volt adva távoli rokonoknak. A szobákat néha cserélgettük, vagyis hol apu szobája volt az enyém és a tesómé, végül megtaláltuk mindenkinek a megfelelőt. Most a mienk (enyém, tesómé, cicámé) nagyapám anyukájának a szobája. Ő csodálatos asszony volt, imádta a gyerekeket, egyenes ember volt és tiszta, házias, nagyon komoly receptkönyve is van. Apu szobájában meg a mama nagymamája lakott, aki egy kicsit szerette az urizálást, de rendes ember volt. Róla sok mindent nem tudok. A volt párom érzékelte a szellemeket és azt mondta, hogy nagyon szeret minket Ő is és sajnálja, hogy a másik szobába költözünk. Még megvannak a régi fényképek Róluk.

 

Mostanában kimegyek a cicámmal a kertbe, és a tornácon üldögélek Ő pedig a virágok között fekszik. Fantasztikus érzés, hogy a friss levegőn vagyok Vele, teljesen feltölt. Imádok fényképeket készíteni és ennek a cicám is örül. Esténként pedig csodálatos, mikor átöleljük egymást, dorombol, érzem a babaillatát és akkor egy másik bolygón járok, nézem a kis pofiját és a nyugalom árad belőle. Fantasztikus cica! Tanítgatom büszke vagyok rá, ha szót fogad, hogy most melyik irányban menjünk a kertben, az pedig cuki mikor visszabeszél, vagy morgolódik.

Szeretem a szobánkat átrendezni, sűrűn. A kémény az egyik falban megy és előtte vannak a szekrények, mert néha érezni a kéményszagot, pedig ki van tisztítva. Persze máshova tenném a bútorokat, ha nem lenne kémény itt. Néha rám jön,hogy változtatni szeretnék a szobán. Bevallom az is zavar, hogy apu szobája innen nyílik (ahol nézi a tv-t). De ezt az ajtót nem használjuk, még függöny is van rajta, hogy ne látszódjon, hogy ajtó van ott. Sajnos negatív energiákat érzek a másik szobából, amiben sokan nem hisznek. Ezért is zavar, ha pl. az ágy az ajtó közelében volt, ráadásul régebben a tv is hangosabban szólt. Néha meg untam már, hogy azt az ajtót látom az ágyról és nem a fényképeket a másik falon. A feng shui viszont írta,hogy fal mellett legyen az ágy, az ajtó felé ne nézzen a láb (az az ajtó számít, amit használunk sűrűn) szóval ezekre is figyelnem kellett. Anyuék persze nem hisznek a feng shuiban. Az energiákban igen, abban, hogy az van jó és rossz aura.

 

Elengedés?

2018.05.03

 

Nemrég volt "rózsaszín"Telihold. (http://www.hir-tv.com/2018/04/figyelem-ma-este-20180430-rendkivul.html). Eddig nem hittem a Hold hatásaiban, csak azt tudtam, hogy imádom a Teliholdat (ami állítólag a horoszkópom miatt is van). 7 éve nem tudtam elengedni valakit az életemből. Ma úgy éreztem, hogy sikerül lezárnom egy időszakot, persze a terápián is beszéltem Róla, ami nehéz volt, de sokat segített. A kettő együtt meghozta a hatását.

Pár évvel volt nálam idősebb. Szerelem volt első látásra. Titokzatos, zárkózott, vonzó, értelmes volt. Tetszett, hogy megtaláltam benne a "kisfiút" is. Hamar kialakult a bizalom köztünk, néha szavak sem kellettek egy nézésből tudtuk, hogy a másik mire gondol. A nézése egyedi volt, az az érzésem volt, hogy a lelkembe lát, mintha hipnotizálna. Egy idő után minden nap Őt láttam magam előtt, akkor is ha már nem akartam. Sokszor kötözködtünk, mert nem akarta, hogy a barátnője legyek, csak kalandnak indult, de mind a ketten tudtuk, hogy ez már több annál. Hittem a szerelem erejében. Éreztem, hogy szerelmes lett. Nem bírtuk ki egymás nélkül, de sajnos megégettük egymás lelkét. Mindent elsöprő szerelem volt, mint a filmekben. Sokat lelkiztünk, mindent megbeszéltünk. Ő sem volt egészséges, de akkor arról a betegségről szinte semmit sem tudtam. Tele volt félelmekkel, üldözési mániával, rejtett agresszióval. Néha kedves volt, néha gyűlölt. Nem mondta meg, hogy mi a baja velem, egy nap ez sokszor váltakozott Nála. Néha azt mondtam, hogy ne folytassuk és próbáltam mást keresni, de Őt ez nagyon zavarta és akkor újra elérte, hogy visszatérjek hozzá.

2 évig tartott ez a se veled se nélküled kapcsolat. Sajnos elég sznob  és egoista típus volt és ezt nem bírtam elviselni. A gyengeségeimet kinevette, csak saját magát tökéletesnek tartotta. Rengeteg hibája volt, de vonzott a kedves énje, a kémia, a misztikum, az elmélkedés az életről, a lelki betegsége. Akkor amikor "emberi" volt azt nagyon lehetett szeretni. A pánikja, a bizonytalansága is "szerethető" volt. Az egészben az volt a rossz, hogy sok más nővel is flörtölt, de akkor is azt nézte, hogy mi az én reakcióm. Ez egy idő után kiábrándító, idegesítő lett. Amit köszönhetek Neki, az az, hogy először éreztem magam nőnek. Magabiztosabb lettem. Sajnos állandóan ott lebegett a fejem felett, hogy bármikor vége lehet az egésznek, mindig kételyek között hagyott. Szerettem volna, ha felvállal a világ előtt. Olyan személyiségnek tűnt, mint akinek két énje van, hol imádta, hol pedig kevésnek érezte magát. Romantikus alkatú férfit ismertem meg benne, de a hirtelen hangulatváltozásaitól megijedtem. Néha féltem Tőle, valahogy érezni lehetett benne az agresszivitást. Sokáig úgy gondoltam, hogy a szerelem megold mindent, hogy meg fog változni, de nem sikerült.

Tetszett benne, hogy Neki is voltak különleges képességei. Abban az időben sűrűbbek voltak a paranormális megjelenések a közelemben, elektromos berendezések furcsán viselkedtek, megjelentek a semmiből a hangyák a szobámban és ellepték az éjjeli szekrényt (egy napig). Váratlan vihar jött  a semmiből. Útközben halott madár tetemét láttam. Sok-sok érdekes dolog történt. Hittem a jelekben, amik azt mondták, hogy ne folytassam ezt a kapcsolatot. Amennyiben továbbra is együtt maradunk, akkor az önbizalmamnak annyi és sok lelki sebet szereztem volna.

2 év után "szakítottam" Vele és megtartottam a 3 lépés távolságot. Majd elváltak útjaink, nem tudott egy idő után elérni engem, csak így tudtam megvédeni magam a fájdalomtól.

Úgy gondolom, hogy az előző életünkben is ismertük egymást. Mindig érezni fogjuk a másik lelkét, ez sohasem múlik el. Viszont már másvalakire vágyom. Egy igazi, szeretetteljes kapcsolatra, amiben tiszteljük a másikat. Vannak ideáljaim, akikben szeretem az őszinteséget, akaratot, igazságérzetet és a szép lelket. Itt az ideje, hogy megkeressem a nekem rendelt társat.

Újra "itt" vagyok

2018.04.12

 

Két napig megint ködben voltam. Jött a roham, dühroham is, majd az, hogy nem hittem el, hogy jó vagyok, hogy nem tettem semmi rosszat. Anyu segített több órán át elmondani, hogy minden rendben van, de semmit nem fogtam fel. Rosszul lett, mert félt, hogy kiugrom az ablakon, de nem akartam csak dührohamom volt. Utána meg én lettem rosszul, mert az a gondolat jött, hogy direkt csináltam, hogy ne adj isten rosszul legyen. Nem bírtam elviselni, hogy miattam lett rosszul. Elhatároztam, hogy megszakítom a szeretteimmel a kapcsolatot, hogy ne tudjak ártani az egészségüknek, mert féltem, hogy a rohamaimtól rosszabbul lehetnek. Ezután így voltam egy napig, nem ettem, nem is nagyon ittam folyadékot, nem fürödtem. Utána átváltott az egész abba, hogy másnap nem lelkiztünk, de érdekelte Őket mit csinálok, kérték, hogy egyek és hogy tisztuljak ki. Sokszor letettem a telefont, mikor a nővérem telefonált és Anyut is kizavartam a szobából. Sajnos úgy éreztem, hogy már nem kellek Nekik, mert nem mondták el a szokásos szövegeket, (a papírt, amit Anyu hozott be, hogy szeret és hiányzom Neki és egy szívet is rajzolt rá visszaadtam) a gyógyszert nem vettem be. Teljesen az alakult ki bennem, hogy haragszanak rám, hogy beleegyeznek abba, hogy nem tartom Velük a kapcsolatot. Nem lehetett velem mit kezdeni, ellepett a köd. Végül jöttek a dührohamok mert nem bírtam már így élni, hogy nem akarok Velük beszélni stb. Üvöltöttem, csapkodtam, karcoltam magam, ütöttem magam, kórházba akartam menni. A kórházat csak azért szerettem volna, hogy ne legyek teher a rohamokkal és mondják azt, hogy kellek. Anyu és a tesóm sem engedte, szerencsére nem is jöttek ki a mentősök. Nővérem akart velem beszélni, de Anyu elrakta a mobilt, hogy nehogy felhívjam a kórházat. Nem tudtam már semmit felfogni. Úgy éreztem, hogy meg kell halnom, éjjel-nappal imádkoztam, hogy rendbe legyenek a szeretteim egy idő után változott, hogy mit akarok, élni vagy nem. Nem mertem fürödni, mert gyűlöltem a testemet és féltem, hogy nagyobb kárt teszek benne. Enni azért nem akartam, hogy háta rosszul leszek és akkor kiderül számomra, hogy újra kellek Nekik, a másik elképzelésem az volt, hogy így haljak meg.

Azután arra gondoltam, lehet hogy a cicámnak mégis kellek. A fejemben a 24 órás kényszerek már elviselhetetlenek voltak, állandóan szeretteim ellen "szóltak", gyűlölve néztem rájuk, de abban a pillanatban kértem magamban, hogy legyenek jól és szeretem őket. Magammal vitatkoztam, én úgy hívom, hogy a betegséggel. Sajnos a legrosszabb gondolatok jönnek Velük kapcsolatban, hogy ne adj isten haljanak meg, ne adj isten bajuk legyen, erre én válaszolok, hogy éljenek és jól és mindig. Ebbe nagyon-nagyon belefáradok. Félreértettem mozdulatokat, nézéseket, viselkedéseket, mindent. Kiderült, hogy hallucináltam is, és úgy hogy szeretteim hangját hallottam mikor veszekedtünk, de az a mondat nem hangzott el, ami fájt. Már semmiben sem tudtam hinni, nem akartam ilyen betegen, szívtelenül élni. Egyik pillanatban fogat mostam és utána elkezdtem enni a kakaós tekercset, amit Anyu direkt nekem hozott reggel és akkor készítették. Sajnos én csúnyán viselkedtem Vele is, csúnyákat mondtam és dühöngtem. Elmondtam hogy a halálomat akarják, hogy nem kellek Nekik, mindent mondtam, mert már teljesen zavart voltam. Megbeszéltük ezeket és Anyu szerint csak el voltam keseredve, a sok fájdalom így jött ki, ami magam ellen volt. Soha nem bántom meg Őket, mert ismerik milyen vagyok és tudják, hogy ez betegség. Soha nem veszélyeztetem az életüket, akkor sem, ha rohamom van.

 

Szóval elkezdtem enni délután egy kiflit tejjel és este is úgy gondoltam, hogy eszek. Majd ment minden magától, megfürödtem stb. Nem tudom, hogy mitől de visszaállt minden, ismét itt voltam. Reggel átöleltem Anyut, megbeszéltük, hogy szeretjük egymást és minden rendben. Nővérem is megnyugtatott, hogy szeret és tudja, hogy én is Őt. Cicám pedig mikor ütöttem magam és rossz helyen találtam el a lábam és nagyon fájt, odapattant mellém és dorombolt, bújt, evvel teljesen elvarázsolt. Tudtam, hogy megért és érzi, hogy bajban vagyok. Szüksége van Neki is rám.

Azóta ettem rendesen, próbálok felerősödni. Sajnos tegnap meg kiloptam Anyutól a mai adag gyógyszert, így 15 mg volt bennem összesen. Ma este veszem be a felet és a citromfű teát iszom. Nagyon szeretem az életet Velük, és ha tudok arról, hogy jó ember vagyok és nem vagyok veszélyes a rohammal. Köszönöm, hogy itt lehetek Velük.

A folyamat a következő:

roham,

nem fogom fel amit mondanak,

szégyen, önváddal,

"eltűnés", mert nem "szabad" Velük lennem, elhiszem, a gondolatnak, hogy nem kellek Nekik és hogy már nem tudok szeretni

teljes összeomlás és mindent csinálok, mert már kilátástalan minden (sajnos a kártevés magam ellen végig jöhet bármikor)

4. napra kitisztulás vagy hamarabb, ha sikerül

 

A lényeg ilyenkor, hogy eljusson az agyamig, hogy jó vagyok, nem károsítom a szeretteimet és Velük maradhatok, valamint az, hogy szeretnek továbbra is és érzik a szeretetemet.

Terápia

2018.04.27

 

Múlt héten terápiára mentem ami ingyenes. Eddig várólistán voltam és nagyon örülök, hogy már elkezdődött. Éreztem, hogy nem megy annyira a könyvből tanulás és kéne "orvosi" segítség is. Szeretteim rengeteget segítenek, viszont magamban nagy kuszaság van, amit egy szakember ki tud bogozni és felszínre tud hozni. Féltem ettől, de vártam is. Úgyis eszembe jutnak emlékek és azokkal meg nem tudok mit kezdeni, nehéz feldolgozni. Meglepődtem, mert egy olyan pszichológussal beszélgettem, aki megértő, érti a munkáját és szeretetet ad. Végre megértenek úgy, hogy közben tudom, hogy nem a pénz miatt van és ez sokat számít. Fiatal, kedves, határozott és nyitott gondolkodású "orvos", aki nagyon szereti az állatokat. 1 órás volt a beszélgetés és jött belőlem minden, amikor megakadtam, akkor kérdezett és újra minden elindult. Kicsit el is fáradtam, annyi emlék feljött. A héten is volt 1 órás beszélgetés, most még több mindent elmeséltem. Már az egész életemet ismeri, a családomat is. Megnyugtatott, hogy nem vagyok skizofrén, mert azok nem tudnak így ki-be mászkálni (ahogy én nevezem) a rohamoknál. Mindent nagyon pontosan mond el és érthetően. Rengeteg témáról lehet Vele beszélgetni, úgy, hogy nem szorongok, mert szimpátiát érzek és nincs kisebbrendűségi érzésem sem. Számomra előny, hogy a stílusa nem "plázacicás", mert a múltkori orvossal nagyon ütközött az auránk. Kaptam Tőle egy könnyű tudatos jelenlét gyakorlatot, légzőgyakorlatot, amit örömmel csinálok, nincsen szabályokkal tele. Segít abban, hogy az önértékelésem újra normális legyen.

Anyuék is nagyon boldogok, hogy megtaláltam ezt a pszichológust. Szerintem az Égiek küldték. Szeretném, ha nem csalódnék benne, mint a többiben. Ma éreztem, hogy nagyon feszült vagyok egész nap, de mikor már közeledett a bőghetnék este, akkor mégis hamarabb vettem be az esti gyógyszert (fél 8-kor) és elmúlt a fejfájás és a feszültség. Ma megpróbáltam egy dologra koncentrálni és nem egyszerre többe belekezdeni, ez Anyunak is tetszett, azt mondta, hogy végre kimondom a véleményem. Eddig a kényszer nem engedte, mert rávett, hogy mindig azonnal csináljam azt amit éppen szükségesnek látok. Megkaptam a névnapi ajándékomat Anyuéktól és Katától, egy érintő kijelzős mobilt (a régi elromlott) és van rajta internet (de wi-fi-vel használom inkább). Jó ötlet volt, mert kütyü mániás vagyok, imádok fényképezni is és netetzni. Ha nem tudok aludni, akkor is lenyugtat és olvasgatok rajta.

A minap olvastam egy érdekes cikket, hogy egy pszichiáter úgy gondolja, hogy a bélflóra állapotának köze van a mentális betegségekhez. Reményt adna, hogy egy "egyszerű" módszerrel menne a gyógyulás és nem sok-sok gyógyszerrel. Elkezdtem egészségesebben táplálkozni, natúr joghurt, kefir, müzli, teljes kiőrlésű kenyér bevezetve a mindennapokba. Figyelek arra, hogy ne hatalmas mennyiségű édességet egyek.

Megpróbálok újra regényeket is olvasni, úgy, hogy elkezdem a cicámnak olvasni, minden nap egy picit. A múltkor már elkezdtem "gyakorolni" és tetszett Neki. Szerintem vissza fog térni ez a képességem, mert régen faltam a könyveket, talán kiment már az a pocsék gyógyszer belőlem, ami ezt tette velem. Szeretném megosztani Vele ezt az élményt, tudom, hogy tetszik Neki a mesélés, elégedett olyankor. Igazi kis gyógyító, tegnap például nagyon elaltatta este Anyut. Átölelték egymást az ágyon és mikor fel akart Anyu kelni hajnalban, akkor felnézett rá - hogy hova mész, feküdj vissza nézéssel - és dorombolt, amitől az ember elolvad és lenyugszik.

 

2017.12.27 Erős rohamom volt

Este 22 óra körül erős rohamom lett. Tegnap hajnal 1-ig fent voltam, neteztem. Ma egész nap nyűgös, kusza voltam. Párszor felébredtem délelőtt, de végül is 13 óráig aludtam. Délután szerkesztettem a honlapot. Rám jött az az érzés, hogy nem tudok írni és az egésznek semmi értelme sincs, depis lettem. Megfogadtam, hogy fekete teát nem iszom délután, mert nem tesz jót. Szóval nem volt ihletem az íráshoz, ettől még jobban elromlott a kedvem. A szemem megfájdult a gép előtt. Fürdés és vacsi után 20 órakor beálmosodtam. Jót beszélgettünk Anyuval a tesómmal telefonon. Cicám már a lábamnál aludt közben, gondoltam megyek aludni nemsokára én is. Leültem még  a nethez felköszönteni a szülinapos ismerőseimet. Ezután készülődtem az alváshoz. Délután Anyu talált egy cikket, hogy állatgondozót keresnek. Kiábrándítottak az elvárások, amit Anyu nem vett észre, mert apró betűs volt a szöveg. Megijedtem, hogy már dolgoznom kéne, mikor még nem vagyok teljesen jól, félek emberek között lenni, ugyanakkor örültem is, hogy sikerülhet állatokkal foglalkoznom. Csalódtam, hogy kevés vagyok az álláshoz. Este mikor Anyu szobájában voltam hangos volt számomra a tv és szóltam Neki, hogy vegye lejjebb a hangerőt. Sajnos úgy meg nem hallotta rendesen a műsort. Ettől nagyon elszégyelltem magam, jött az önvád, hogy megbántottam Őt. Szomorúnak láttam a szemét. Egyre jobban bántott a lelkiismeret, végül ott volt a roham.

Lefeküdtem az ágyra és nem mozdultam. Ő beszélt hozzám, kérdezte, hogy hogy segíthet nekem. Elmagyarázta, hogy semmi rosszat nem tettem, de nem jutott el az agyamig. Egyre idegesebb lettem, nem múlt a "köd", közben hallottam, hogy nehezen veszi  a levegőt, ami miatt magamat hibáztattam. Bántott, hogy akkor vagyok rosszul, mikor Ő nincs jól. Azt mondtam dühömben, hogy megyek aludni és a szobámban sírtam. Vártam, hogy utánam jöjjön és segítsen, még beljebb mentem a "ködös" állapotba. Nem bírtam elviselni a lelki fájdalmat ezért kimentem citromfű teát csinálni, háta ütközik a gyógyszeremmel gondoltam vagy többet iszok belőle. Anyu rögtön elvette a dobozt, láttam, hogy alig áll lábán és nem kértem így a segítségéből. Durván elküldtem aludni, hogy hagyjon békén. Kést vettem el mérgemben a mosogatóról, apu meglátta és utánam jött. Mondtam, hogy üssön meg (mindig fenyegetőzik ilyenkor és volt, hogy megütött) ahhoz ért. Az felelte dehogy ültek és kiment, de megkérdezte hogy mi a bajom és azt feleltem, hogy rohamom van te hülye. Kicsúszott a számom. Tudja nagyon jól, hogy mikor vagyok rosszul és akkor el kezd üvöltözni, veszekedni, nagyon fájdalmasakat mondani. Szeret ilyenkor a lelkembe rúgni és még látni is rajta, hogy ez tetszik neki, sajnos. Azt mondta, hogy ne beszéljek így Vele, de én elmeséltem Neki, hogy Ő mindig így beszél velem rohamkor. Ezt persze tagadta. Kivette a bejárati ajtóból és a WC-ből a kulcsot. Volt, hogy bezárkóztam régebben rohamban oda, de már régóta nem. Nem tudja, hogy avval semmit sem ér el. Félek Tőle még mindig, pedig felnőtt vagyok. Az alaptermészete se jó, de ha bármelyikünk rosszul van, akkor avval el kezd kötözködni, akkor érzi jól igazán magát.

Anyu bejött, mikor a teát bevittem és kérdezte, hogy tud segíteni, dühösen válaszoltam, hogy majd megoldom. Ő pont ettől félt. Idegesített, hogy nem tudja, hogyan kell segíteni. Elküldtem Őt ingerülten, lehet, hogy káromkodtam is. Bántott, hogy látom, hogy nincs jól, tudtam, hogy nem jut el hozzám, amit mond, ahhoz sok idő kéne. Fel akartam hívni valami segítőt, de elvitte a telefonomat, mert nem akarta, hogy mentők hívjak. Sajnos volt már rá példa. Ekkor akartam karcolni magamat. Bőgtem, féltem, rettegtem és azt hittem belehalok a fájdalomba. Karcolni akartam a karomat valami mással, de szerencsére letettem ami a kezemben volt. Szidtam Istent, az egész világra haragudtam.

Kimentem hozzá és behoztam a cicámat a szobámba. Anyu alig bírt beszélni, elköszöntem Tőle, hogy én meg fogom ölni magam, feladom. Leszidtam, hogy nem válaszol, azt felelte, hogy nagyon rosszul van fel sem bír kelni. A szobámba bezárkózva attól féltem, hogy nagy bajt fogok csinálni. Ittam pár korty teát és arra gondoltam mikor az ágy felé mentem, hogy a Védőangyalom fog kézen és vezet, hogy feküdjek le, nyugodjak le. Néztem a cicámat, aki félig aludt, de néha kinyitotta a szemét. Olyan volt a szeme, mintha könnyes lenne. Olyan csodálatosan nézett, hogy elolvadtam Tőle, olyan volt, mintha hipnotizálna, hogy "tisztuljak" már ki végre. Simogattam Őt és figyeltem. Természetesen most is kértem Istent, hogy segítsen, abban, hogy Anyu jobban legyen és minden szerettem. Egy idő után már azt is kértem, hogy én is maradjak életben. Ezután átöleltem drágámat és beszéltem hozzá. Néha megijedek, hogy ha éppen nem figyel rám rohamkor, akkor nem kellek Neki, de láttam, hogy a szeme sarkából figyel és rájöttem, hogy milyen buta vagyok. Ráadásul aludt, így nem tudta, hogy nagy a baj. Tudom, hogy imád engem és szüksége van rám. Elmeséltem Neki, hogy mindig Vele, Velük maradok. Addig akarok élni, amíg Ő él és a többi szeretteim. Mindig.

Egy idő után kimentem Anyuhoz, átöleltem, "kibékültünk". Bocsánatot kértem. Elmondta, hogy elesett, amikor gyógyszert akart bevenni, de nem ütötte be magát. Még mindig szédül attól a gyógyszertől, amit a szívére írtak fel és 3 napig szedett. Zsong, zsibbad az agya furán. Nem akar orvosról hallani, mert jobban érzi magát, mint az első napokban. Hozzá bújtam, Ő simogatott, kértem, hogy legyen jobban, elmondtam, hogy nagyon szeretem és ne haragudjon rám. Azt mondta, hogy soha nem tudna rám haragudni. Simogattam a fejét és arra gondoltam, hogy az Isten a kezemen keresztül küld Neki gyógyító energiát.

 

Alvás előtt kértem Istent, hogy éljünk jó életet. Szerencsére kijöttem ebből a rohamból is. Utána minden más lesz. Még jobban szeretem az életet, minden apróságnak tudok örülni. Olyan mintha újjászületnék, újra élek.

 

Tovább folytatom a harcot és soha nem adom fel!